Téry 50

Szombaton teljesítettem életem harmadik, hivatalos teljesítménytúráját. A leghosszabb távon indultam, reméltem, hogy rendszeres futás mellett menni fog, ment. Reggel, a sorbanállást megelőzendő, már 7:00-kor megérkeztem a rajthoz, kaptunk egy szerintem elég igénytelen itinert, aztán 7:10-kor már javában úton voltam. A térképre az egész túra során nem volt szükség, próbáltam követni a többieket. Így persze nem fejlődött a navigációs készségem, de sebaj, majd legközelebb. :) A túra elején a kék sávon haladtunk. Érintettük a Nagy-rétet, aztán kis nézelődés a Máriaremetei kegytemplomnál. Nem sokkal később elértük az első ellenőrzési pontot, a Remete-szurdok bejáratánál. Szép, szakszerű pecsételés, aztán tovább. Ekkor előzött meg az első biciklis sporttárs is. Ha jól emlékszem ezután jött egy jó meredek emelkedő, köves, sáros... Biciklivel egy élmény lehetett. A Remete-szurdok és Remete-hegy után megérkeztünk a Vadcseresznyésbe, ha jól láttam már sárgán virágoztak a fák. A cseresznyevirág biztos sárga? :) Lehet, hogy nem az volt, mindegy. Utána a Zsíros-hegy, majd a második ellenőrzési pont Nagyszénásnál. Elég messze voltak egymástól, az már igaz, de a pecsét cserébe szép.


Utána ismét egy hosszú szakasz következett Piliscsabáig, szép kilátás és dombok. Itt tűntek fel az első hófoltok is. Piliscsabát a csőfektetések irányából értük el. Itt előztek meg a biciklisek először, nem voltak sokan. Pedig már kezdetem bizakodni, de gondoltam lesz ez még így se. :) Lett. Úgy 10:30 körül járhatott az idő. Klotildligetig még összefutottam egy kollégámmal. Klotildliget volt a 20 KM-es táv végállomása, elgyötört bringások mindenfelé. :) Fáradt még egyáltalán nem voltam, viszont az két napos Merrell szépen törte a lábam, nem kellett volna bevetni, vettem egy vékonyabb zoknit, kaja kézbe, gyors pecsét... Út közben kajáltam, hogy ne veszítsek időt, mintha verseny lenne. :) Nem voltam fáradt és nem akartam ücsörögni. Kényelmesen lehet enni menet közben is, nem úgy, mint futásnál. Hamarosan a biciklisek is utolértek, de hamarosan meredek emelkedő következett és hamar visszaelőztem őket, kezemben kajával. Kép nem készült az esetről. :) Pilisszántón átrobogtunk, az itiner szerint Klastromkút következett volna, de már Nagyszénásnál azzal pecsételtek, érdekes. Valahol itt mentünk el a kőszínház mellett. Pilisszentekereszten volt a következő pont, itt levest is lehetett kérni, én maradtam a narancslénél. Lábtorna, nyomás Dobogókőre. Közben az eső is rákezdte, pedig megint jó időt jósolt a Köpönyeg, ezt már megszoktam. Sáros, latyakos emelkedő... Küszködő túrázók és csúszkáló biciklisek. Dobogókőn két pecsétet is kaptunk, az egyiket megelőlegezték, az Ilona-pihenőhöz tartozót. Frissítés gyanánt kaptunk egy darab narancsot vagy vizet. Szitáló esőben indultunk tovább. A hó itt elég szépen megmaradt, volt is latyak bőven. Hamarosan áthaladtunk a Táltosok Birodalmán, meg a Magyar Királyság maradványain. A Rezső-kilátóból szépen látszottak a környező hegyek, a lelógó felhők ellenére is. Az Ilona-pihenőnél majdnem kitörtem a nyakam, de haláleset szerencsére nem történt. :) Innen már különösebb erőfeszítés nélkül értünk Dömösre, ahol a templom melletti kocsmában megkaptuk az oklevelet, meg a kitűzőt. Az összidőm 8:25 lett. Itt még összefutottam a bringásokkal, akkoriban indultak.


Kis beszélgetés a kocsma előtt, aztán 16:20-kor busszal haza. Az út két órás volt, rengetegen voltak, de szerencsére ültem. Volt még egy iskoláscsoport is, ha jól vettem ki a szavaikból, a Rám-szakadékot járták meg, tiszta sár volt minden gyerek, szóval nem kételkedem. :) Jó kis túra volt, egyedül a talpam sínylette meg a távot. Nem kellett volna erőltetni az új Merrell-t, de valamikor csak be kell törni. Lett pár vízhólyagom, otthon vettem észre, hogy a talpbetét széle néhány helyen begyűrődött, ezt nem tudom, hogy lehet helyrehozni. A zoknival ugyanis nem lehetett gond, Spuri futózokni volt. :) A másik probléma az volt, hogy a baloldali nagylábujjam fölött pont ott hajlott meg a cipő, olyan alacsonyan, hogy állandóan hozzáért a porchoz, asszem ahhoz. Remélem a szorosabb fűzés, mint utólag kiderült a jobbon szorosabb, megoldja ezt a problémát. A héten még ebben megyek dolgozni, meglátjuk. Az érintett állomások:

• Hűvösvölgy
  
• Máriaremetei templom
  
• Remete-szurdok bejárata
  
• Zsíros-hegyi turistaház
  
• Nagyszénás csúcsa
  
• Erzsébet-kút, Piliscsaba
  
• Klotildliget, Liget bisztró
  
• Pilisszántó
  
• Szántói-nyereg
  
• Klastromkút
  
• Pilisszentkereszt, Piláth kocsma, Emma vendéglő
  
• Fagyos katona
  
• Dobogókő, Téry emlékmű, Turista Múzeum
  
• Ilona-pihenő
  
• Dömös

Ha megoldódnak a cipőproblémák, jöhet a Mátrabérc! :)

Barlangtól barlangig

Az első teljesítménytúrám, csak azért, hogy minden itt legyen...

Buda bércein

A gyermekvasutas túra másnapján ismét felkerekedtünk. Ezúttal a "Buda Bércein 13" teljesítménytúra útvonalát jártuk be, különösebb gond nélkül. Összesen négyen. A Köpönyeg szerencsére megint tévedett, így most eső nélkül megúsztuk a kalandot. Az útvonal:

• Széchenyi hegy állomás
  
• Normafa megállóhely
  
• Kossuth emlékmű
  
• Anna rét
• Tündér hegy
  
• János hegy
  
• Szépjuhászné állomás
  
• Virágvölgy állomás
  
• Csacsi rét
  
• Normafa megállóhely
  

A gyermekvasút nyomában

Végre sikerült kifogni egy esőmentes napot! Az időjárásra nem lehetett panasz, szikrázó napsütés, kicsit hűvöskés idő és enyhe szél, de az még belefér. Már megedződtünk. :)

A túra a Széchenyi hegytől indult, ahová a Városmajorból induló fogaskerekűvel juthatunk ki legkönnyebben, ráadásul a BKV bérletek is érvényesek. Most utaztam először vele. Sajnos nem túl gyors, többször el kellett engednünk a másik irányból jövő szerelvényt. Az állomásnál végeláthatatlan hosszú sor kígyózott előttünk, nekünk kb. 50 perc sorbanállás jutott. (A végén a perecárus elárulta, hogy közel 1200 túratárs teljesítette a távot.) Ezalatt rendesen szétfagytunk, de rendíthetetlenül ácsorogtunk tovább. 10:00 előtt nem sokkal sikerült elindulni. A tájékoztató füzet szokatlanul igényes volt, térképpel, részletes útleírással, helytörténeti érdekességekkel. Számomra még az is furcsa volt, hogy összesen 16 ellenőrző pont volt, így az egész túra elég rövid szakaszokból állt. Ez a kezdő túrázónak még barátságosabbá tehette a túrát, legalábbis lélekben...

A túra során különösebb dolog nem történt, a jól ismert útvonalakat jártuk be. Az ellenőrzőpontok listája:

• Széchenyi hegy állomás
  
• Széchenyi emlék
  
• Kápolna
  
• Normafa megállóhely
  
• Csillebérc állomás
  
• Disznófő
  
• Virágvölgy állomás
  
• Makkosmária
  
• János hegy állomás
  
• Erzsébet kilátó
  
• Szépjuhászné állomás
  
• Kaán Károly kilátó
  
• Hárs hegy kilátó
  
• Hárs hegy állomás
  
• Hűvösvölgy, Nagyrét
  
• Fazekas hegy
  
• Hűvösvölgy állomás
  
• Hűvösvölgy, Gyermekvasutas Otthon
  

A nevezési díjért cserébe kaptunk egy jó túrát, jó leírással. Kitűzőt, emléklapot. A célban gulyáslevest, kenyeret, üdítőt és menet közben tea is volt. Mindezeken felül egy ingyen vonatjegy a kisvasútra, amit szintén ekkor próbáltam ki először, mellesleg az első osztályon utaztunk. Az ebéd elfogyasztása után még betértünk megnézni a vasútmodelleket egy közeli épületben.

Összességében egy nagyon jól szervezett, könnyű túra volt. Ajánlom mindenkinek, akár spontán kirándulás céljából is! Nyáron lesz éjszakai változata is...

Séta az esőben

Vasárnap ideális túrázó időre ébredhettünk. Szakadó eső és hajat tépő szél. Ha nincs ez a szervezett túra, talán ki se tettem volna a lábam a házból... Úgy tűnik kezdek puhányulni. :) Az alábbi útvonalon mentünk:

• Normafa megállóhely
  
• János hegy állomás
• Erzsébet kilátó
• Szépjuhászné állomás
• Kaán Károly kilátó
• Hárs hegy állomás
  
• Hűvösvölgy, Nagyrét
  

A Moszkva térről indultunk, mindenki az időjárásnak megfelelően öltözve, esernyővel, poncsóban, vízálló nadrágban, sárga színű táskahuzatban... A csapat motivációjával sem volt gond, rögtön beterveztünk egy pizzázást délutánra. Valami busszal felmentünk a Normafához, ott kikövezett úton haladtunk, sok túratárssal találkoztunk, akiket félénken üdvözölni is próbáltunk... Ahhoz képest, hogy fákat döntögető szél volt, sokan választották a hegyet vasárnap, pár futóba is belebotlottunk út közben. Az első megálló a Libegőnél volt, ahol könnyítetünk magunkon és a túra névadójával, egy farkassal is találkoztunk. Persze csak egy kutya volt, de így legalább társíthattam a Farkasok Esője című filmhez... Aztán egy felhőbe gabalyodva felmentünk az Erzsébet kilátóba, ahol egy csapat iskolással találkoztunk. A terep körbejárása után, újult erővel vágtunk neki az előttünk álló ismeretlen csúcsoknak, amik teljesen ad-hoc módon követték egymást, szóval már csak homályos emlékeim vannak innentől.

Ha jól rémlik elmentünk a nagyobbik Hárs hegyre, a kilátóból megnéztük, hogy "szaladnak a fák", meg a felhők, szerencsére személyi sérülés nem történt, mindenki épségben lejutott a kilátóból is. Aztán irány a kisebbik Hárs hegy, ahol fényképeztem pár békaperspektívát, közben a nap is kisütött. A csavarodott kilátót az intő felirat nyomán nem mertük megreszkírozni, főleg, hogy döntögette a szél is rendesen. Én aztán elszakadtam a többiektől a Gyermekvasút mentén, "dolgom volt", de persze pont akkor jött a vonat is, így nem volt teljesen zavartalan... Aztán megint csatlakoztam a csapathoz és vidáman görögtek lábunk alatt a kövek. Még megnéztük a Nagy rétet, meg előtte sikerült guberálnunk egy LG monitort, bár kicsit elázott, de amúgy semmi baja nem volt, a súlyán kívül... (Na jó, nem vittük el, de tényleg jónak tűnt.) Sikerült még lekapni egy kisgőzöst is, ránk is dudált, ahogy kell. Ja, még Szépjuhásznénál kidöntögetett fákkal is találkoztunk, ez még korábban volt, az egy nappal korábbi vihar mellékhatásai. Ezután megérkeztünk a Kisvasút vendéglőbe, ahol a túra nagy részét töltöttük. Sötétedéskor mindenki hazakullogott, ki-ki a maga orra után.

Hát azt hiszem ehhez nincs mit hozzátenni, elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel. Gratulálok minden túratársamnak! Erőt és egészséget.

Mostanában

Mostanában láttam:

• Gyenes Károly - Kerekek És Lépések
  
• Jirí Menzel - Ostre Sledované Vlaky
  
• Kinji Fukasaku - Batoru Rowaiaru
  
• Marjane Satrapi - Persepolis
  
• Brett Leonard - T-Rex - Back To The Cretaceous
  
• Michiko Yamamoto - Magnifico

Hallottam:

• Hugee - Hidd el
  
• Gabó & Noryka - Mindennap
  
• Wish Key - Orient Express
  
• Valerie Dore - The Night
  
• Men At Work - Land Downunder
  
• Art Company - Suzanna
  
• Baby's Gang - Challenger
  
• Nightwish - Amaranth
  
• Nigthwish - Sahara
  
• Eric Prydz - Call On Me
  
• Iron Maiden - Different World
  
• Activ System - Bluesette

Olvastam:

• Koushun Takami - Batoru Rowaiaru

Az Iron Maiden egyértelműen a Persepolis hatása. :) A Battle Royale pedig csak úgy jött, a film csapnivaló a könyvhöz képest, még ha maga Takeshi Kitano is szerepel benne. A könyvben rendesen meg van indokolva minden történés, a filmben nagyon zavart, hogy nem tudtuk, hogy mi miért történik, sorra haltak, de hogy pontosan mi játszódott le a fejekben, azt csak a könyvből lehet megtudni. Ameddig lehetett párhuzamosan haladtam a kettővel, de a film hamar "elszaladt", az is igaz, hogy a film teljesen más műfaj... Azért nem volt annyira rossz az sem, csak a könyv után kicsit hiányosnak éreztem.

Lakatolás nyilvános helyen

Lakatolás nyilvános helyen, a Mező Ferenc Általános Iskola előtt. A két órás röplabdaedzés alatt nem lopták el szerencsére. Bár lehet, hogy ez már túlzás, a portás teljesen ki volt akadva, hogy mit villogok már a vakuval, meg hogy mennyit kellett várnia mire összepakoltam... Legközelebb, majd kinn szerelek az utcán. Kéne valami olcsó, mondjuk Citadel, lakat előre, mert nem túl kellemes állandóan kiszedni a kereket, ráadásul mi lesz, ha a nagy sietségben rosszul rakom be... Bele se gondolok. Szóval kell egy lakat.

Biztonság kedvéért az ülést magammal vittem. Paranoiás lennék? A kerítés pont megfelelő egyébként. Az Abus Steel-O-Chain 810 kényelmesen átért egy vasoszlopot, egy vasrudat, a vázat, a hátsó-első kerekeket... Kicsit gány ez az egész, de inkább vállalom ezt a macerát, minthogy elkössék. (Elárulom, ez volt az első nyilvános láncolásom!)

Új bicó

Igen, végre sikerült beszereznem életem első biciklijét, egy Merida Kalahari SX-8 személyében. Az előző egy Schwinn Csepel Woodlands volt, de azt még a szüleimtől kaptam, otthon még mindig azt nyúzom, nincs különösebb baja, pedig majdnem egyidősek vagyunk. :) Már kb. két hete két keréken járok dolgozni, meg vissza. El se tudom képzelni, hogy fogok visszaszokni a BKV-ra, remélem nem is kell majd, csak nagyon extrém esetekben... :) A Köztársaság tér - Science park távolság igazából nem sok, de kis, egyirányú utcákban megvan az 4 KM is. A körút valahogy nem szimpatikus az ajtóveszély miatt, viszont nyilván gyorsabb. Mindegy, még úgyis csak szokom.

Lerakni csak cégnél szoktam, meg otthon. Négy emelet cipelés fel-le, minden nap, de ez is hozzá tartozik. A cégnél szerintem egyedül én lakatolok Abus lakattal, a zárt, mágneskártyás tárolóban. Ez kicsit égő, de legalább gyakorlom a gyors lakatolást is. Az egész egyébként olyan, mint egy mindennapos "demonstráció", hogy felrázzuk az embereket, hogy valamilyen alternatívát mutassunk nekik, meg hasonló, kicsit naívnak hangzó "célok"... Tetszik.

Eddig az alábbi "furcsaságokat" tapasztaltam:

• Sok autós előzékenyen integet, hogy menjek csak.
• Sok autós dudál, mint az állat, eddig még csak a Petőfi hídon fordult elő szerencsére, pedig az egyirányúkon teljesen elfoglalom a teljes útfelületet az ajtóveszély miatt, meg úgyse bírna normálisan kikerülni.
• Amikor szükségből felmegyek a járdára, sok gyalogos beáll a kapualljakba, hogy elengedjen, sokszor még ők kérnek elnézést, hogy útban vannak... Ilyenkor persze én pirulok el rendesen.
• Nagy emberek a Kultiplex előtt.
• Reggelente a Mária utca vége mindig telítődik, szóval muszáj jobbról előzgetnem, ami megint csak nem egy életbiztosítás...
• Autók közlekednek félig a járdán, félig az úton, méghozzá kis, egyirányú utcákon, közvetlenül a fal mellett.

A közúti kalandjaimat próbálom majd nyilvántartani itt, hátha hasznos lesz visszanézni egyszer-egyszer, meg másoknak.