Új bicó

Igen, végre sikerült beszereznem életem első biciklijét, egy Merida Kalahari SX-8 személyében. Az előző egy Schwinn Csepel Woodlands volt, de azt még a szüleimtől kaptam, otthon még mindig azt nyúzom, nincs különösebb baja, pedig majdnem egyidősek vagyunk. :) Már kb. két hete két keréken járok dolgozni, meg vissza. El se tudom képzelni, hogy fogok visszaszokni a BKV-ra, remélem nem is kell majd, csak nagyon extrém esetekben... :) A Köztársaság tér - Science park távolság igazából nem sok, de kis, egyirányú utcákban megvan az 4 KM is. A körút valahogy nem szimpatikus az ajtóveszély miatt, viszont nyilván gyorsabb. Mindegy, még úgyis csak szokom.

Lerakni csak cégnél szoktam, meg otthon. Négy emelet cipelés fel-le, minden nap, de ez is hozzá tartozik. A cégnél szerintem egyedül én lakatolok Abus lakattal, a zárt, mágneskártyás tárolóban. Ez kicsit égő, de legalább gyakorlom a gyors lakatolást is. Az egész egyébként olyan, mint egy mindennapos "demonstráció", hogy felrázzuk az embereket, hogy valamilyen alternatívát mutassunk nekik, meg hasonló, kicsit naívnak hangzó "célok"... Tetszik.

Eddig az alábbi "furcsaságokat" tapasztaltam:

• Sok autós előzékenyen integet, hogy menjek csak.
• Sok autós dudál, mint az állat, eddig még csak a Petőfi hídon fordult elő szerencsére, pedig az egyirányúkon teljesen elfoglalom a teljes útfelületet az ajtóveszély miatt, meg úgyse bírna normálisan kikerülni.
• Amikor szükségből felmegyek a járdára, sok gyalogos beáll a kapualljakba, hogy elengedjen, sokszor még ők kérnek elnézést, hogy útban vannak... Ilyenkor persze én pirulok el rendesen.
• Nagy emberek a Kultiplex előtt.
• Reggelente a Mária utca vége mindig telítődik, szóval muszáj jobbról előzgetnem, ami megint csak nem egy életbiztosítás...
• Autók közlekednek félig a járdán, félig az úton, méghozzá kis, egyirányú utcákon, közvetlenül a fal mellett.

A közúti kalandjaimat próbálom majd nyilvántartani itt, hátha hasznos lesz visszanézni egyszer-egyszer, meg másoknak.