Budai 50

Kicsit kapkodósan indult a reggel, sikerült elaludnom egy órával, így csak 5:30-kor tudtam elindulni. A terv, a 6:00-ás indulás lett volna, hogy még kényelmesen elérjem a 16:45-kor induló buszomat. Fél óra alatt így is sikerült összekészülni. Övtáska, meg a régi Saucony Grid Legacy cipőm, amit már rég nyugdíjaztam, de még így is barázdásabb a talpa, mint az új Asics Nimbus 8-amnak, viszont a méretével voltak gondjaim... Biciklire pattantam félkor és irány Szépjuhászné. Lehet, hogy nem kellett volna, elég jól megizzadtam a Budakeszi úton felfelé, de legalább bemelegítettem, ezzel hitegettem magam. :) Kikötöttem a vasút kordonjához, bekentem magam kullancsriasztóval, a csomagot leadtam a szervezőknél és 6:30-kor már úton is voltam.

A Hárs-hegyre még gyalogoltam, közben pótoltam a tekerés során elvesztett kalóriákat. Ezután már, ahol lehetett futottam. Főleg a lejtőkön, meg az egyeneseken. Azért próbáltam elkerülni a belógó gallyakat, meg a bozótot, de sok helyen nem volt erre lehetőség. Rövidgatyában, pólóban nem is számítottam semmi jóra, de bíztam a Galaktiv Bio erejében. :) Hamarosan elértem az első EP-t, gyors pecsét, irány tovább. Az út egy szép patak mellett (Paprikás-patak) vezetett, kis vízesésekkel, meg a Rózsika-forrással. Rengeteg kis hídon keltem át, míg elértem a második EP-hoz, a Hidegkúti útnál. Itt benyomtam egy zsíroskenyeret hagymával, finom volt, rég nem ettem már normális zsíroskenyeret, elismerés a szervezőknek. Az S jelzésről hamarosan le kellett térni a K-ra, aztán már jött is a következő EP, a Zsíros-hegynél. A Muflon büfénél nyomomba szegődött egy kutya is, szerencsére nem kellett megvívnunk. Pecsét egy görög teknőstől, közben egy lány megelőz, legközelebb már csak a Nagy-Szénásról lefelé találkoztunk, szóval rendesen otthagyott... :) De biztos helyi lakos volt, sokéves hegyifutó tapasztalattal.

A Nagy-Szénás lábánál, a volt túristaháznál még összefutok a 25-ös táv pontőrével, de nemsokára már a Nagy-Szénás kopár csúcsán csodálom a panorámát. A csúcson tűzrakóhely. Nagy nehezen megtalálom a lefelé vezető utat is. Lassan egyre több túrázóval találkozunk, a másik 25-ös táv Nagykovácsiból rajtolt, szerencsére. Így együtt törhettük a fejünket, hogy merre tovább. Ugyanis egy négyes elágazásnál, se jelzés, se a túra útvonalát jelző "B>" betű nem volt felfestve jó darabon. Én sajnos két irányba szét is néztem, ami kb. 2K felesleges erőlködést jelentett. Közben valaki már a jellegfákról beszélt az összeverődött tömegben, ugyanis a leírásban szerepelt egy viharvert fa, amit valószínűleg, már régen kivágtak... Szerencsére egy arra tévedt erdész útbaigazított minket, így találtuk meg a Telki felé vezető utat. (Először arra indultam én is, csak pár lépést kellett volna még mennem, hogy meglássam a "B>" jelzést.) Innentől viszonylag simán jutottam el Telkibe. A kis kavargás kb. fél óra veszteséggel járt, így 11:17-kor tudtam csak pecsételni. Az energiaitalom is elfogyott, a helyi boltban utántöltöttem narancslével. Kullancsátnézés, újrakenekedés a falu határában. Kellett is, mert elég bozótos részek is voltak a túrán. A Fekete-hegyeknél, sok idő óta először, találkoztam emberrel, ő ráadásul már a 9. hónapban volt. :) Kiültem egy kicsit a sziklák szélére, valahol a Nagy-Kopasznál, vigyázva a kék bogarakra. A P háromszög jelzést kellett volna követni és megint egy kétértelmű elágazás... Sehol egy "B>" jelzés. Viszont a P háromszög mintha bevinne a sűrű bozótba, meg van egy tiszta szekérút. Ááá, biztos nem kell bemenni a bozótba, ezt nem gondolhatják komolyan. Aztán kiderült, hogy de, így 2K veszteség megint. Visszafelé a 9. hónapos túratárssal futottam össze, ő is a rossz irányba jött. Kicsit gyanús volt, hogy sehol egy jelzés. Aztán áthatoltunk a bozóton, életveszély, de rövidesen ritkulni kezdett. Közben egy másik 50K-s futó is megjött, ő tudta az utat, egy darabig együtt nyomtuk, neki persze sapkája is volt. Mostantól nekem is lesz. :) Pecsét a Vörös-pocsolyás-hátnál, aztán pár vörös pocsolya... Ekkor már látszott, hogy ha szűken is, de elérem a buszomat, kicsit felszabadultam. Az utolsó EP a Petneházy-rétnél volt, a karámoknál, de még nem volt vége a túrának. Még 3K volt a célig, számomra ez volt a legnehezebb, talán azért, mert azt hittem, hogy a rét túloldalán már rögtön ott a cél. :)

Végül is beértem 14:15-re, így az összidőm 7:45 lett, persze kb. 60K-t mentem, szóval nem egy hiteles érték. Mosdás a mosdóban, még a bicó is megvolt, minden rendben. Volt 100HUF kedvezmény a büfénél, rögtön arra a büfére gondoltam a megállóban, szóval oda is mentem. A tulaj nem tudott róla, de mivel tavaly is volt ilyen, adott kedvezményt, később visszaadtam neki a százast, mivel kiderült, hogy a célban lévő ad-hoc büfére vonatkozott a kedvezmény... Több időm tényleg nem volt, 50-es átlaggal gurultam a Budakeszi úton. Otthon kullancsvizsgálat során kiderült, hogy nem úsztam meg nyomtalanul. Egy kis fekete pontot fedeztem fel a nyakamon, de semmi potroh, lábak. Valószínűleg egy nem kifejlett kullancs lehetett, ezt otthon intéztük el, egy csipesszel, mivel a kanál ilyen esetben nem használható. Próbáltam kinyomni, mint egy pattanást, vigyázva, hogy ne érjek hozzá, de nem ment. A kanál papírján azt írja, hogy tűvel kell kipöccinteni. Ez nagyon jól működik elméletben, de szerintem ezt képtelenség megcsinálni. Így mivel nem volt potroh, ahol a sok anyag lett volna benne, megfogtuk egy csipesszel és kiszedtük, szétnyomva volt benne vér. Remélem a fejemben nem maradt. Most egy-két hét várakozás következik, jó lenne megúszni... Figyelem a tüneteket.

Összességében jó kis túra volt, jó volt megfutni a lejtőket, meg amit tudtam. Néhány helyen talán lehetett volna több "B>" jelzés. A következő túrára már kullancsügyben jobban felszerelve, felöltözve fogok nekivágni... (Ha még lesz bejegyzés, akkor túléltem.)